Az idő múlásával az ember számára hasznos farkastulajdonságokat a mutáns alakok kiválogatásával és tenyésztésével megtartották, sőt fokozták, az előnyteleneket pedig kiiktatták a tenyésztésből (elnyomták). Ez a hasznosság elsősorban a kedvező viselkedésformák megőrzését jelentette. Arról van tehát szó, hogy a kutya ősének az ember számára hasznosítható minden egyes tulajdonságát (vagy majdnam mindet) valamilyen módon hasznosították. Ásási mániáját a terrierekben aknázták ki, amelyek bebújnak a földbe, vagyis kotorékmunkát végeznek. (Nem véletlen, hogy a “terrier” elnevezés a latin terra firma kifejezésből ered.) A farkas kíváncsiságát, valamint azt a tulajdonságát, hogy a támadás előtt megáll – a madarakra vadászó kutyákban hasznosították. A nyomkövetés szokása jelenleg a vadászkutyafajták tenyésztésének egyik alapkövetelménye. Az elejtett vad visszahozása a retrieverek jó “szokása”. Az a viselkedési tulajdonság, hogy a kutya ragaszkodik a kiszemelt prédához és azt akár az egész csordán követi-átkergeti – a bloodhoundok és más vérebfajták kitartásának az alapja. A természetes barátságosság, a lojalitás meg a kedvencként tartott kutyák megbízhatóságát eredményezte. Végül és nagy általánosságban: a afrkas jó alkalmazkodóképességének köszönhető, hogy a jelenleg ismert kutyafajták a legkülömbözőbb környezetben élhetnek.

Minden bizonnyal voltak a kutyaős farkasok között olyan tulajdonságúak (mutánsok) is, amelyek akadályozhatták a farkasfaj fennmaradását, de éppen ezek szolgáltak alapul az ember által később kialakított fajtabeli eltéréseknek. A legtöbb kutyafajta képviselője, ha visszavinnénk az erdőbe, önállóan még akkor sem tudná fenntartani magát, ha farkasanya szoptatná és nevelné föl.

Képzeljünk el egy kurta lábú, rövid szőrű, légzési nehézségekkel küzdő bulldogot vadon, természetes környezetben… Hogyan fogna magának megfelelő táplálékállatot a nehézkes bernáthegyi vagy a kényeskedő csivava? Mi a valószínűsége annak, hogy egy pekingi palotakutya sokáig életben maradna? Szőrét hamarosan elborítaná a szennyeződés, ellepnék az élősködök, és jó, ha nem akadna fenn a szerencsétlen egy tüskés bokorban, ahonnan képtelen lenne kiszabadulni!

Kutyafajtáink testi erőben, értelmességben általában nem különbek őseiknél, sőt többségükel el sem éri azokat! Az ember azonban mesterséges kiválasztással az egyes fajtákat úgy alkította ki, hogy azok bizonyos tulajdonságokban megkülönböztethető vonással, képességgel (finomabb szimattal vagy hallással, rendkívül éles látással) tűnjenek ki. Ezek a kiválogatott, veleszületett képességek, amelyeket a tenyésztés mindinkább kidomborított – azt is mondhatnánk: eltúlzott -, végül is egy-egy fajta uralkodó jegyeivé váltak.