Ez is ősi magyar pásztorkutyafajta. Egyesek szerint a vándorló magyarokkal, mások szerint a hunokkal került a Kárpát-medencébe. Nem terelőkutya volt a pásztor mellett, hanem őrző-védő szolgálatott látott el. Fáradhatatlanul járta a védendő területet. Méltó ellenfele volt a nyájat megtámadó farkasnak, esetleg embereknek! A kulturált állattenyésztés kialakulása után elkerült a pásztorok mellől, és “beköltözött” a falvakba, a majorságokba.

Nagy testű, erős, izmos felépítésű, rendkívül tetszetős formájú, hófehér bundájú, 66-75 cm marmagasságú, 30-50 kg súlyú kutya. Hűséges, de nem kedveskedő. Azelőtt “vadították”, hogy kérlelhetetlen őrző-védő legyen. Ma az ellenkező véglet is előfordul: agyoncirógatják, dédelgetik, egyesek már-már “ölebként” tartják. A fajta hajlékonyságát mutatja, hogy ezek a nagyszerű, rendíthetetlen őrző-védő kutyák még ezt is kibírják, eltűrik…