A legnagyobb testű magyar pásztorkutyafajta. A népvándorlás óta védi a gulyást, a ménest, a nyájat. Puszta jelenlétével elriasztotta nemcsak a betyárokat, hanem a vadállatokat is. De később is, ha a majorokban, a tanyán, az épületek és az állatok védéséhez megvesztegethetetlen, fölényes testi erejű őrzőre volt szükség, ezt a fajtát választották. Az ilyenféle “munkaalkalma” természetesen ma már csak kevés helyen maradt meg, de ahol manapság is hasonló körülmények között él és dolgozik – akár idehaza, akár külföldön: az NSZK-ban, az USA-ban, Kanadában stb. -, ott most is tökéletesen elégedettek vele.

Megváltozott helyzetét napjainkban röviden úgy jellemezhetnénk, hogy a komondor is közelebb került a családhoz, gyakrabban és közvetlenebbül érintkezik gazdáival. Habár bizonyos, hogy a szabad pusztai élet jobb volt számára, mint a körülhatárolt világ, mégis határozottan jól érzi magát a kertes házban is. Hihetetlenül nyugodt, “megfontolt” állat. A nap legnagyobb részét fekvéssel, pihenéssel tölti, de éberen figyeli a rábízott területet, és a legkisebb zajra azonnal támad. Hangtalan támadása félelmetes. Önálló, de nem akaratos, gazdájának hűségesen engedelmeskedik. Méltóságteljes, nem kedveskedő, de ragaszkodó. Fehér (sokszor piszkosfehér) színű, hosszú szalagos nemezes, illetve gubancos szőrzetű, 55-80 cm marmagasságú, 40-60 kg súlyú kutya.