| Hírek : Tiétek a pálya, okos állatok! |
Tiétek a pálya, okos állatok!
2006.05.19. 17:50
Amikor Lucky nevű kutyánkat elütötte egy autó, nagyon szomorkodtunk a hiánya miatt. De aztán lassanként túltettük magunkat a veszteségen Lucas segítségével, akinek farkcsóválása ellenálhatatlan vonzerőt gyakorolt ránk a sintértelepen tett látogatásunk alkalmával.
Folytattuk hát utunkat, hogy tovább szedjük a gyümölcsöt Ausztrália- szerte. A következő állomásunk a batlow-i almaszüret volt. Ahogy lemásztam a létráról a kertben, hirtelen ott termet egy barna-fehétr foltos kutya., és leült a fa alá: szomorú szemű, lógó fülű, csontsovány, kimerült jószág. Elzavartam, és még vagy három órán át folytattam a munkát, tudomást se véve róla. Menj el, már van kutyám – próbálkoztam a gondolatátvitellel.
Ő azonban nem mozdult, és egyfolytában magamon éreztem könyörgő pillantását.
Ha most egyenesen a gyümölcsszedők három kilométerre lévő szállásához hajtanék, követné a kocsit, és soha nem szabadulnék meg tőle! Úgy döntöttem hát, hogy húsz kilométerre autózom a városig, elintézem a bevásárlást, és csak azután megyek haza.
A kutya olyan gyorsan ügetett a nyomomban, ahogy csak bírt. Pocsékul éreztem magam, de végül elmaradt mögülem.
Egy órával később, miután mindent megvettem, hazahajtottam – és képzeljék el, mit találtam: a barna-fehér foltos kutyus ott ült a küszöbömön! A sok hasonló házikó közül épp az enyémen. Eldöntötte, hogy csakis én kellek neki. Egy félénk farkcsóválással meglágyította a szívemet, és befogattuk a családba.
Életkorát az állatorvos 18 hónaposra becsülte. Napra pontosan 18 hónappal azelőtt vesztettük el Luckyt. Vajon mióta kereshetett minket?
| |