A magyar pásztorkutyák közül vitathatatlanul a puli a legnépszerűbb. Ősi terelőkutya. Fennmaradását a pásztorkodó életmódnak, a pusztának köszönhette. Csak a pásztor tudta, hogy milyen nagy értékű és hűséges terelőkutyája. Minden időben nagy becsben tartotta. Céltudatosan tenyésztette. Arra is vigyázott, hogy a nyáj mellett munkálkodó őrző-védő ebei (a kuvasz és a komondor) ne keveredjenek a terelőkutyával, vagyis a pulival. Érdeke volt, hogy ezek a kutyák nagyok és fehérek legyenek, a terelő pedig élénk, gyors és tanulékony maradjon. Ilyen tehát a puli: arányos testű, közepes nagyságú, mintegy 37-44 cm magas, 10-15 kg súlyú eb. Külön érdekessége a híres ékessége: szőrtakarója, amely lehet szalagos, zsinóros jellegű, nemezes, gubancos. Színe fekete, fehér, fakó és a szürke különböző árnyalatai.

A puli legendás tulajdonságairól köteteket lehetne írni. Páratlan intelligenciáját a magyar klasszikus remekírók sok-sok novellában örökítették meg. Bátor, rettenthetetlen, igen fürge, hihetetlenül tanulékony kutya.