|
IV. szakasz: függetlenné válás
A negyedik kritikus periódus (a 12-16. Hetes kor) lényegében az elválasztódás kora, amelyben a kölyök elszakad az anyjától, és függetlenné válik. Ilyenkor még mindig szocializálódhat az emberrel, vagyis nem késő megkezdeni a tanítását. Ez az időszak azonban soha nem pótolhatja azt, amit a korai foglalkozás esetleges elmulyasztása okozott. Ezt a szakaszt egyébként az jellemzi, hogy testi fejlődés és a szocializálódás – ami az elöző periódusokban nem volt párhuzamos – teljesen együtt halad. Ebben a szakaszban dől el az is, hogy ember és kutya között ki a “főnök”. Elkezdődhet a komoly képzés, vagyis a játékos oktatást felválthatja a fegyelmezett viselkedésre való kiképzés.
Összefoglalva: bármennyire is különböznek egymástól az egyes kutyafajták, ezeken a kritikus időszakokon – csekély eltéréssel – valamenyii fajta egyedei a felvázolt időpontokban és móson esnek át. Az említett időszakokból az ember és kutya kapcsolatának kialakítása szempontjából a második és a harmadik a legfontosabb. A rendelkezésre álló idő végül is nagyon rövid: a 21-112. Nap közötti, mindössze 13 hét! A ha ez az időszak elmúlik, lehetőségei szerint nem térnek vissza, vagyis ha elmulasztottuk kihasználni, soha többé nem pótolhatók.!
Amikor tehát a kölyök “szellemi kapacitása” kifejlődött, elkezdi megkülönböztetni a számára előnyöset a hátrányostól. Neveléssel, kiképzéssel természetesen sokkal könyebb rávezetni arra, hogy mi a helyes és helytelen, hiszen könyebb rávezetni arra, hogy mi a helyes és helytelen, hiszen könnyebb a hibákt megelőzni, mint később kijavítani. Az a kutya, amellyel hathetes korában kezdenek el – fokozatosan – foglakozni, négyhónapos korára többé-kevésbé engedelmes állat lesz. És főleg addigra elsajátítja a tanulás tudományát, amely képességet élete végéig fejleszteni lehet. Az a szólásmondás, hogy öreg kutyát új trükkökre már nem lehet megtanítani , nem teljesen igaz. Inkább úgy lehetne megfogalmazni: ha egy kutyát öreg koráig semmire nem tanították meg, akkor már nem érdemes elkezdeni a nevelést, mert nem lehet eredményt elérni vele.
A fiatalkori nevelés elmulyasztásának, illetve a kutya és a gazda közötti kapcsolatok rossz irányba való fejlődésének későbbi következményeire álljon itt monst néhány “elrettentő példa”… | |