Tragikus félreértések

Az utóbbi években egyébként egyre több riasztó hír látott napvilágot a nemzetközi sajtóban az ember és négylábú barátjáról. Riasztó és igaz (!) híradások - harapossá vált kutyákról.

Ezek a nem éppen szívderítő közlemények felsorolják, hogy Amerikában, Franciaországban, Angliában hány embert marnak meg évente harcias ebek. Szó, ami szó: ijesztően magas számokról olvashatunk! S kimondva vagy kimondatlanul, a sorok közt ott áll az elrettentő tanulság, hogy "barátaimtól óvjon meg az Isten, ellenségeimmel majd elbánok magam"...

Arról persze már nem szól a krónika, hogy a kutyaharapások előidézője (okozóje, felelőse) szinte kizárólag minden esetben maga az ember! Nem beszélünk most azokról a felelőtlen tenyésztőkről, akik anyagi javakat hajszolva egyes divatos fajtákat futószalagon "állítanak elő", és szélsőségesen ideges, ingerlékeny állatok valóban kiszámíthatatlanul viselkedhetnek. Inkább arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a balesetek túlnyomó többséges a kutya meg nem értésének, az ember meggondolatlan viselkedésének a következménye!

Vannak emberek, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból, előszeretettel simogatnak kutyákat, hollott tulajdonképpen félnek tőlük. Az ilyen embereket a kutya többnyire meg is harapja! A következtetés ilyenkor rendszerint az, hogy a kutya "hamis", holott csupán a szerencsétlen ebnek az ember által kiváltott reakciójáról van szó. Ugyanezt a kutyát más idegen nyugodtan megsimogathatja anélkül, hogy az állat megharapná. Külsőleg persze mi nem állapíthatunk meg különbséget a kutya álatal megharapott vagy megtűrt ember között. Mi nem - de a kutya igen, mert képes "megszimatolni" a félelmet! Gondoljunk csak arra, hogy nyelvkinycsünkben is vannak olyan kifejezések, mint a "félelem verítéke", "a rémület hideg verítéke".... Nos, tudjuk, hogy lelki felindulás a bőr vegetatív idegrostjai révén működésbe hozhatja a verejtékmirigyet. Ez mennyiségi reakció; emellett persze van minőségi is. Minden verejtéknek más a kémiai összetétele. A keringési zavar következtében összeset ember verejtékének még az emberi orr által is érzékelhetően más szaga van, mint például az ápolatlan csavargó vagy a rettegő ember verejtékének. A kutya végtelenül finom orra érzékeli az ember különböző verejtékösszetételét. Ezek közé tartozik a rettegéstől keletkező verejték szaga is, amelyeket a kutya természetesen jól ismer, és ennek megfelelően reagál, vagyis támad!

Hasonlóan tragikus "félreértés" okozóje lehet egy-egy rossz mozdulat, ráadásul ennek a mozdulatnak nem kell feltétlenül tudatosnak és az ember számára feltűnőnek lennie. Elég egy apró rezdülés, a kéz öntudatlan megmozdítása, egy parányi bizonytalan moccanás, vagyis ösztönös menekülési póz (ami az őrző-védő munkára kiképzett kutyát cselekvésre készteti), és máris megtörténhet a baj.

Most pedig foglaljuk össze azokkat a legfontosabb tudnivalókat, illetőleg teendőket, amelyekkel nagy általánosságban el lehet kerülni a kutyaharapást.

1. Ne barátkozzunk ismeretlen kutyával, és főleg ne próbáljuk megsimogatni gazdája engedélye nélkül. A világért sem higgyük azt, hogy a nagy kutyák veszélyesebbek, mint a kis testűek. Gyakran éppen a fordítottja igaz!

2. Ügyeljünk arra - és ez minden helyzetben érvényes -, hogy ne nézzünk tartósan és mereven az állat szemébe, mert ez a kutyák egymás közötti társas érintkezésben provokációnak számít. Márpedig a kutya mindent egyformán értelmez, akár kutyáról, akár emberről van szó.

3. Bánjunk csínján a hangerőnkkel. A túl erős, váratlan kiáltás az egyik kutyából ijedséget, a másikból agresszivitást válthat ki!

4. Tétova, félénk, kapkodó vagy váratlan mozdulatokkal mindenképpen támadásra ingereljük az állatot.

5. Mivel általában a mozgás, illetve egy-egy rossz mozdulat még inkább felhívja az állat figyelmét ránk, veszélyhelyzetben helyesebb, ha mozdulatlanná merevedünk, s nem teszünk hessentő, fenyegető gesztusokat, amivel csak tovább növeljük a kutya agresszivitását.

6. A bot, az ernyő vagy bármilyen más eszköz, illetve csomag ugyancsak ingerellheti a kutyát, de ha már támad, mindezeket tartsuk nyugodtan magunk előtt, mint valami pajzsot.

7. Ha kutya hangosan ugatva vagy morogva közeledik felénk, kíséreljük meg halk, kedveskedő szavakkal megnyugtatni.

8. Ha az állat már nem viselkedik fenyegetően, kezdjünk el lassan hátrálni, vagy kockáztassunk, és engedjük meg, hogy körülszaglásszon.

9. A láncra vert kutyát mindig nagy ívben kerüljük ki!