Békésen ringatózott az óceán a Francia Polinéziához tartozó Fakarava - sziget egyik öblében. Senki sem sejtette, hogy hamarosan ott fog lezajlani minden idők egyik legfurcsább viadala. Egy közepes termetű kutya ült a mólón, és kémlelte a vizet. Egyszer csak felemelkedett, és előrenyújtotta a fejét, támadásra készen. De mire akarna támadni egy dingó az óceán partján? Csak egy kétméteres cápa úszkált a sekély vízben. Az eb egyre izgatottabb lett, és nyilvánvalóvá vált, hogy a tengeri csúcsragadozót szúrta ki magának.

Megörült ez a kutya? A búvárok is tartanak a feketefoltú szirtcápától, mert roppant ingerlékeny, és néha minden ok nélkül támad. Puszta szemmel is látható, hogy termetesebb, mint az eb, akinek elvileg semmi esélye nincsen egy ilyen tökéletes gyilkológéppel szemben. Mégis bekövetkezett a hihetetlen! Egy óvatlan pillanatban a dingó ráugrott a cápára, és a hátuszonyába harapott.

Őrületes csatározás kezdődött, amelynek végén a cápa elmenekült. A helybéliek stílusosan Sharkie, azaz Cápácska névre keresztelték a dingót, és ez az evolúciós furcsaság, lett az első számú beszédtéma a környéken. Roland Seitre volt az első, aki közelebbről is szemügyre vette a jelenséget. “Ezt a dingót nem az éhség késztette arra, hogy cápára fenje a fogát” – magyarázta a természetfotós. – “Sharkie kifejezetten jól táplált kutya. Állíthatom, hogy puszta kalandvágy miatt ugrott rá a szirtcápára.” A természetfotós megörökítette a rendhagyó küzdelem minden fontos pillanatát.

Furcsának tűnhet, de a cápa és a dingó küzdelme valójában két csúcsragadozó találkozása. Az emberen kívül egyiknek sincs természetes ellensége, és ez a legfőbb oka, hogy a dingó visszavadult az ausztrál földrészen, hiszen ősei háziasított kutyák voltak. Vajon a cápavadász dingó azt gondolta, hogy a sekély vízben is ő az úr?

“Még én sem hallottam olyanról, hogy kutya támadt volna egy cápára, de semmi szokatlant nem látok a dologban” – mondta Csányi Vilmos, hazánk egyik legismertebb állatimagatartás-kutatója. – “A vadállatok vadul játszanak, a dingó pedig vadállatnak tekinthető. Valószínűtlennek tartom, hogy azért ugrott a szirtcápa után, hogy szétmarcangolja és elfogyassza. Inkább arról lehet szó, hogy igényli az agresszív játékot, és kihívásnak tekinti a cápával való viaskodást.”

A neves etológus azt is megemlítette, hogy a kutya számára nem okoz gondot, ha nagyobb állattal szemben kell érzékeltetnie fölényét.

“Aki már látta, hogy egy is puli milyen bátran tereli a bikát, az bizonyára a szibériai medvefogó kutyák tettrekészségén sem csodálkozik. Volt szerencsém megfigyelni, hogy négy-öt kutya miként képes leteríteni egy hatalmas medvét. Persze a cápafogó dingónak sem kell szégyenkeznie.”

Az indopacifikus térség trópusi részein élő feketefoltú szirtcápa hosszúsága eléri a két métert, a kifejlett példányok testsúlya meghaladja a 45 kilogrammot. Ezzel szemben az ausztrál dingó teljes hossza nem éri el a 125 centimétert, és a jól táplált példányok sem nyomnak többet húsz kilogrammnál.